Gesztus jelek

Uncategorized

Előző írásunkban a bébi jelnyelvről szerzett tapasztalatainkat osztottuk meg, most a gesztusjeleket szeretnénk bemutatni. Sztrunga-Hoffer Ágnes, gyógypedagógus osztja meg velünk saját ismereteit a gesztusjelek használatában.

A gesztusjel nagyon jól használható óvodás kortól, nem vagy alig beszélő gyerekeknél, akiknek már kommunikációs igénye nagy, azonban szóban nehezen, vagy egyáltalán nem tudja kifejezni magát. A bébi jelnyelv kis szókészlete már egy ilyen korú gyermeknek kevés lehet, ezért érdemes a gesztusjelekben gondolkodni. Jelrendszerükben nagyon sok az átfedés, így könnyű a váltás.

Használatával a gyermek megtanulja megértetni magát környezetével, ami stressz oldó hatású, és segít megtartani a kommunikációs vágyat. Nem szabad várni addig, amíg a beszéde beindul, egy gyermek kommunikációs igénye már sokkal előbb megjelenik. Ezt az igényt a beszéd nehezítettsége, vagy hiánya miatt nem szabad elhanyagolni, hiszen erre fog épül minden kommunikációs és társas kapcsolat. A társainkkal való kommunikáció pedig alapvető emberi szükségletünk, és minden ember joga is.

A gesztusjel augmentatív és alternatív kommunikációs (AAK) eszköznek számít, és mint ilyennél gyakran merül fel a szülőkben a félelem, hogy használatától a gyermek nem fog megtanulni beszélni, mert más eszközt fog erre használni. Ez nem így van, mivel a beszéd a legkönnyebb, a legegyszerűbb, a legelterjedtebb és leghatékonyabb kommunikációs forma, minden ezt helyettesítő eszköz (például az AAK eszközök is), csak ennél komplikáltabb, idő- és energia igényesebb lehet., így amikor csak teheti, ösztönszerűen az egyszerűbb beszédet fogja használni. Az alternatív kommunikációs eszközök az esetek nagy részében egy átmeneti segítség addig, amíg a beszéde mindenki számára érthetően ki nem alakul.

A gesztusjel előnye, hogy könnyen megtanulható, jelei nem túl bonyolultak, vagy elvontak (ellentétben a jelnyelvvel), rengeteg jele ösztönösen használt gesztusokból ered. Ahogy a neve is mutatja, a beszéd során használatos természetes gesztusokra épül jelrendszere, egyszerű kommunikációs formát használ azáltal, hogy nyelvtani szabályokat (mondat sorrend, ragozás, stb.) nem kell követni használatakor (ellentétben például a jelnyelvvel).

A másik nagy előnye a gesztusjeleknek (illetve a bébi jelnyelvnek és a siketek által használt jelnyelvnek is), hogy mindig „kéznél van”, nem kell hozzá speciális eszköz (tablet, kommunikátor, stb.), ami elromolhat, vagy összetörhet. A jeleket „beviheti” magával a medencébe is, ellentétben a fentebb felsorolt eszközökkel.

A gesztusjelek használatához szükség van egy bizonyos szintű mozgásos ügyességhez, hogy a jeleket el tudja mutogatni a gyermek. Mivel sokkal egyszerűbb jelzésformákat használ, mint a jelnyelv, ezért kisebb finommotorikai (kézügyesség) nehézségek mellett is lehet használni.

A gesztusjelek hátránya, hogy bár természetes gesztusokból ered, értő környezetet kíván, azaz a kommunikációs partnetnek is ismernie kell a jeleket és jelentésüket. Szerencsére a gesztusjelek könnyen megtanulhatóak, kiváltképp, ha már ismerjük és használjuk a bébi jelnyelvet, mivel a gesztusjelekből ered a szókészlete. Ha esetleg eddig még nem tanítottak gyermeküknek semmilyen jelet, de a cikkeinket olvasva úgy gondolják, segíthet gyermekük kommunikációjában ennek megtanulása, megtanítása, ne aggódjanak nincsenek elkésve! Szerencsére nincsen határidő szabva a gesztus jelek használatában, bármikor el lehet kezdeni őket.

még gesztus jele

Munkám során (szegregált, speciális óvoda) folyamatosan használom a gesztusjeleket, beszéd közben végig mutogatok, narrálom, amit szóban mondok. A gesztusjeleket nagyon hasznos eszköznek találom a kommunikációs helyzetekben, mivel mondandómat láthatóvá, és így még érthetőbbé teszi a gyermekek számára. Sok kisgyerek, aki nehezen beszél, ezt a mintát automatikusan átveszi: az általam használt jeleket ő maga is spontán módon elkezdi alkalmazni.

Ezt szoktam kiegészíteni egyes fontos, gyakran használt jelek célirányos tanításával (pl.: igen, nem, még, vége, pisi, inni, enni, gyere, játék, fáj stb.). A jeleket az adott helyzetben kérem is a gyermektől úgy, hogy közben nem hagyom figyelmen kívül a régi, vagy nem adekvát jelzései. Mivel nem segíti a kommunikáció fejlődését a gyermeknél, ha hirtelen a régi „nyelvére” süketek leszünk és csak az új általunk tanítottat „halljuk meg”. Például ha ütögeti az üres poharát, jelezve hogy szomjas, kér még inni, elmondom neki, hogy értem, hogy inni kér, és kérem, mutassa ezt gesztussal is. Ha szükséges a gesztus mutatásában segítek.

A gesztusjelek alkalmazásával a gyermekünk gyakorolhatja a kommunikációt addig is, amíg el nem kezd beszélni, hiszen a helyes társalgásnak rengeteg szabálya van (figyelni a másikra, szemkontaktust tartani, kérdezni, válaszolni, kivárni a szólási lehetőséget, stb.), amit gyakorolni, ügyesíteni kell. Ezek a szabályok gyakorolhatóak jelelés mellett is, sőt könnyebb észlelnie is a gyereknek, hiszen látható jele van annak, ha valaki beszél, és annak is, ha valaki befejezte a mondandóját, és szólhat a másik.

A gesztusjelek használata a mindennapokba könnyen bevezethető, és nagyban megkönnyíti a nem vagy alig beszélő gyermekek kommunikációját azzal, hogy vizuálisan is láthatóvá teszik a beszédet, illetve eszközt adunk a kezükbe, amivel ők maguk is kifejezhetik magukat. Használatuk nem jelent veszélyt, sőt fejlesztő jellege miatt, tapasztalataim alapján kifejezetten ajánlott azoknál a gyerekeknél, akiknek a beszéde nem éri el a kifejezni valójuk szintjét.