Babajelnyelv

Uncategorized

Mire jó a baba jelnyelv? Megéri használni? A beszéd rovására megy?

Tapasztalatok a korai fejlesztésben

Rengeteg kérdés merül fel az egyre népszerűbb azonban megosztó témával, a babajelnyelvvel kapcsolatban. Cikkünkben tapasztalataink alapján ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat. A cikk a gyógypedagógusi munkában töltött tapasztalatainkból építkezik, személyes élményeink alapján. Így nem egy nagy átfogó kutatás eredményeiről szeretnénk beszámolni, csupán tapasztalatainkat, véleményünket megosztani.  Cikkünk első részében Sztrunga Dávid gyógypedagógus mesél a témáról, a korai fejlesztésben szerzett tapasztalatairól.

A különböző jelek használatát kb. 1 éves kortól kezdem el használni és tanítani. Ez az a kor, ahol már tudatos jeleket tudunk alkalmazni, a gyermek már képes ezek befogadására, tanulására. Sok jelet természetesen már előtte is használunk, azonban ezek nem tudatosan használt „babajelek”, hanem belső motivációból fakadó gesztusok. Pl.: „Jössz? Felvegyelek?” (karok kinyújtása a gyermek felé), „Kérem!” (tenyér nyújtása).

(Vegyél fel!)

Ahogy a csecsemőknél a fent említett „jelek”, mozdulatok az elhangzott verbális információt kiegészítik, megtámogatják, úgy a nagyobb gyermekeknél is erre a célra használjuk őket. Az elhangzott szóbeli információ támogatására, értelmezésének megkönnyítésére. A szavakban kapott információ sokszor zavaros, nehezen befogadható, gyors. Egy mozdulattal, gesztussal, jellel megtámogatott szóbeli kérés sokkal könnyebben értelmezhető, hiszen nem csak a hallottak alapján kell feldolgoznunk az információkat, hanem kapunk egy vizuális mankót is hozzá.

Munkám során általában nem használok túl sok jelet. Csupán azokat, amikre igazán nagy szüksége lehet egy gyermeknek és családjának, hogy kölcsönösen jól megértsék egymást kardinális kérdésekben.

Ilyen jelek:

  • még
  • vége
  • utolsó
  • kérem
  • semmi/üres

Gondoljunk csak bele, mennyivel nyugodtabban, rugalmasabban tud zajlani egy étkezési helyzet, ha ki tudom fejezni mindenki számára egyértelmű és elfogadható módon, hogy kérek még, vagy éppen nem kérek, legyen vége. Sok frusztrációtól megkímélhetjük így a gyereket és magunkat egyaránt.

A jeleket mindig szóbeli információval együtt használom, hiszen nem az a cél, hogy jelekkel kommunikáljunk, hanem az, hogy amíg nincs meg a megfelelő kifejező beszéd, nem megy még szavak útján a kommunikáció, addig is legyen a kezünkben egy egyezményes eszköz, ami segít megérteni mit is akarok

(Kérek valamit)

Természetesen a jelek száma bővíthető, határ a csillagos ég. Napjainkban egyre több babajelnyelv tanfolyam indul, könyvek jelennek meg ahonnan tanulhatunk, vagy akár mi magunk is alkothatunk jeleket, átvehetünk a gyermek által kitalált mozdulatokat bizonyos szavakra. Én abban az esetben használok több jelet a fent felsoroltakon kívül, ha az adott gyermek igényli, ő és családja sok jelet használ. Ilyenkor kapcsolódom a családhoz, tanulok tőlük, alkalmazom a jeleket, továbbra is a beszédet nem mellőzve, mintegy kiegészítőként.

Sokak megijednek attól, hogy ha jeleket használnak a gyerek biztos nem fog megszólalni, mert egyszerűbb neki jelelni. Tapasztalataim azt mutatják, hogy ez nincs így. Azok a gyerekek, akiknek nem áll szervi probléma a beszéd útjába előbb-utóbb mindig elkezdik használni a szavakat. De addig is amíg megérnek erre a feladatra, nem frusztrálódnak annyit, így nem éri őket annyi stressz, ezáltal kiegyensúlyozottabban fejlődnek, nyugodtabb a családi légkör. Ez elősegíti a gyermek fejlődését, közte a szóbeli kommunikáció fejlődését is. A jelek használata erősítheti a gyermekben a kommunikációs szándékot, hiszen sikereket ér el, meg tudja magát értetni. Ha túl sok kudarc ér valakit a kommunikációs próbálkozásai során, előbb utóbb feladja, meg sem próbál kommunikációt kezdeményezni. A gyermekeknek ugyanúgy, mint nekünk felnőtteknek, nagy szüksége van a sikerélményekre, ezek erősítik az önbizalmát, belső törekvéseit.

(Harmonikus kommunikáció, harmonikus kapcsolat)

Valamennyi beszédfrusztrációra véleményem szerint szükség van, jó motiváció a szavakkal való kommunikáció kialakulására. Azonban ha egy gyerek még nem áll készen szavakkal kommunikálni, hiába frusztrálódik, nem jut előrébb, így a beszédfrusztráció átcsaphat szorongásba. Ha egy gyerekről tudjuk, hogy bizonyos szavakat képes kimondani, jó, ha azokat el is várjuk tőle, ösztönözzük, hogy a jelek mellett használja a szavakat is. Egészen addig, amíg a jelek már feleslegessé válnak és kikopnak.

Tapasztalataim azt mutatják, hogy a jelek legtöbbször maguktól is kikopnak, ha a gyermeknek sikerült elérnie egy adott szintet a beszédében. Hiszen nincs már szükség rájuk, minek is használnánk őket.

A sajátos nevelési igényű gyerekeknek, de sokszor a normál fejlődésmenetű gyerekeknek is több idő kell a kifejező beszéd kialakulásához. Lehet, hogy már beszédértésük kiváló, összetett utasításokat, kéréseket is megértenek, de szavakkal kommunikálni még nem tudnak. Ez nem véletlen, valamit szavakba önteni jóval összetettebb folyamat, mint befogadni az információt. Gondoljunk csak bele, ha egy idegen nyelvet tanulunk, sokáig tart mire könnyedén megszólalunk rajta, pedig ha hozzánk beszélnek már mindent értünk. A jelek segítenek átlendülni ezen a köztes szakaszon, amikor már értjük a hozzánk beszélőt, szeretnénk válaszolni, de szavakkal még nem megy.

Összefoglalva úgy gondolom, a babajelek nagyon hasznosak tudnak lenni. Tapasztalataim azt mutatják, hogy nem gátolják a szavakkal való kommunikáció kialakulását, csupán megsegítik azt. Kevesebb frusztráció, stressz éri mind a gyerekeket, mind az egész családot. A korai fejlesztésben végzett munkám során is nagyon hasznos, ha egy még nem beszélő gyermek ki tudja fejezni, hogy szeretné, ha egy feladat véget érne, vagy szeretne még kérni valamiből, esetleg a segítségem kéri valamiben. Adott esetben a jelek használatát nem engedhetjük el nagyobb korban sem, tanulhatunk összetettebb, komplexebb kommunikációs módszereket. Erről azonban következő cikkünkben írunk.